"Fekete bodza (SAMBUCUS NIGRA L.)

Ismert még az alábbi neveken: bodza, gyepűbodza, bodzabokor, bodzafa, bojza, csete, fái bodza

Egész Európában előfordul. Gyakorisága annak köszönhető, hogy kitűnően alkalmazkodott az emberi beavatkozások peremein kialakuló másodlagos élőhelyek feltételeihez. Ma már csak találgathatjuk, mi is lehetett eredeti élőhelye: a Kárpát-medencében a degradált, nyirkos erdők és cserjések, a parlagok és útszélek növénye. Kedveli a sok tápanyagot, főleg nitrogént tartalmazó talajokat, de gyengébb talajokon is megél a nyirkostól a mérsékelten száraz, a napfényestől a félárnyékosig változó viszonyok közt. Rendszeresen megtalálhatjuk az árokpartokon, útszéleken, az akácosokban, a bolygatott "romtalajokon", az erdőszéleken és mivel a szennyezett levegőt jól tűri a városokban is.

Fő hatásai:
A bodza hatását a népi gyógyászat régóta ismeri. Tartalmaz A-, B-, és C-vitamint C-vitamin tartalma duplája a citrusfélékének! De tartalmaz még folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és mikroelemeket: vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, valamint illóolajat és antociánokat (ez utóbbiaktól fekete a bodzabogyó).

Enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító, immunerősítő és izzasztó hatású.
Éretlen bogyói azonban mérgezőek! A bodzavirág az egyik legrégebben használt gyógytea alapanyag.
Valaha felhasználták e növény minden részét a gyökerétől a kérgén át a leveléig. E hasznosítások többségét mára elfeledtük, ma leginkább csak táplálkozási és gyógyászati szerepe ismert.

Fiatal hajtásai a vastag, szivacsos bélszövet miatt törékenyek. Ahogy az ágak idősödnek, a belső bélüreg nem tágul, és azt hosszú, rugalmas és szilárd rostokból álló, egyenes szálfutású farész veszi körül. Ez az oka annak, hogy a legkiválóbb, szilárd és tartós, kellemes tapintású ásó- és lapátnyeleket a több éves, egyenes bodzahajtásokból készítették. Hasonló okokból nagyon régóta fúvós hangszereket: furulyát, tilinkót, kavalt is készítenek a bodza ágaiból. A régi kovácsműhelyekben a bélszövetétől megszabadított bodzahajtást használták fújtató készítéséhez (a kivett bél pedig kiváló gyújtós volt). A halászok általában bodzából készítették a hálóvarró tűt.

Már Linné megfigyelte, hogy a kecskék a bakteriális körömgyulladás elleni gyógynövényként eszik levelét.

A népi gyógyászatban a bodza volt "a szegényember patikája": ennek főzetével kezelték a székrekedést, a szemgyulladást, a gümőkórt (TBC), de használták vértisztítónak, fájdalomcsillapítónak, hánytatónak, vizelethajtónak, köptetőnek, hámosítónak is. Mindehhez kellő elővigyázat kellett, mert a virágok és a terméshús kivételével a növény minden része mérgező.

A szintetikus festékek feltalálása előtt fontos festőnövény is volt: a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.

Erős szagú levét a legyek, egerek távol tartására permetezték.

A bogyókból készített bodzabor (gyümölcsborféleség) egyes vidékeken hagyományos szíverősítő. Helyenként pálinkát is főznek belőle – mivel ez a művelet igen munkaigényes, a bodzapálinka ritka és nagyon drága.

Virágait cukorral, citrommal és vízzel erjesztve finom, szénsavas üdítő italt kapunk, de a frissen szedett virágokat palacsintatésztába mártva ki is süthetjük, illetve szörpöt is készíthetünk belőle. Bogyóit szederrel vagy almával vegyítve lekvárt főzhetünk. Levest is készítenek belőle.

Fontos! A zöld részeket, így a virág kocsányát is el kell távolítani, mert mérgezőek!

Levelét az érés gyorsítására komposzthalmokba keverik.

Rovarűző hatását ma a biokertészetekben hasznosítják.

A szárított virágaiból főzött teát meghűléses betegségek gyógyítására használják, mivel kiváló lázcsillapító, izzasztó és köhögéscsillapító.

Belsőleg:
Megfázáskor, hűléses betegségek esetén virágzata lázcsillapító, jó izzasztó, köhögéscsillapító és vizelethajtó szer. Érfalerősítő hatású. Csökkenti a vérnyomást, nyugtató, a vese működését szabályozó szer. Emésztési zavarok, izomfájdalmak esetén fájdalomcsillapító. Érett bogyója hashajtó hatású. A görcsszerű, migrénes fejfájás bogyójának főzetével orvosolható. A bodzacserje levele hatásos a koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására, valamint reumás bántalmak, vizelethajtás, izzasztás és lázcsillapítás esetére.

Külsőleg:
Légúti panaszok, torokfájdalom és szembetegségek esetén kiváló öblögető szer, főként virágának forrázatát használjuk. A népi gyógymódokban a fakéreg féregűzés esetén volt közismert.

Keverékekben a következő növényekkel együtt:
Lázcsillapítás, izzasztókúra alkalmával: hársfa virágával azonos (1:1) arányban keverve eredményesen használhatjuk.

Éretlen bogyói mérgezőek! Az adagok pontos betartásával kitűnően használható, idős embereknél azonban a használata elővigyázatosságot igényel (gyengíti a szívet)."

Maria Treben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.