"Diófa (JUGLANS REGIA L.)

Balkáni eredetű fafaj, 10-15 méterre is megnő, nemesített fajtáit terméséért ültetik. A diófa nálunk őshonos növény; a magyar ember szereti, tiszteli és ismeri a diófát. Délkelet-Európától Japánig, Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A génusz neve, Juglans a Jovis glans, azaz "Jupiter makkja" kifejezésből ered, átvitt értelemben, istennek való termés.

A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra).

Fő hatásai:
Hatóanyagai: juglon és származékai, cserzőanyag és illóolaj (és a zöld dió a felsoroltakon kívül különféle flavonoidokat és C-vitamint is tartalmaz). A fa nedve, virága, levele, diókopáncsa és termése éretlen és érett formában egyaránt erőteljes hatású, külső és belső gyógyászati felhasználását tekintve széles spektrumú. A diólevelek cseranyagokat (ellagitanninok), flavonoidokat, némi illóolajat tartalmaznak. A termés héjában a kezet erősen barnára festő naftokinon-származékok, pl. juglon és hidrojuglon-glikozid található. A növény zöld részeiben található juglon más növények fejlődését befolyásolja, az allelopátia példájaként.
Csersavhatása miatt levéldrogját külsőleg lemosásra, borogatásra alkalmazzák felületes gyulladásoknál (akné, ekcéma), vagy a végtagokon izzadás esetén. Belsőleg a népi gyógyászatban gyomorhurut kezelésére, vértisztítóként használták. A homeopátia gennyes bőrkiütések, nyirokcsomó-gyulladás ellen alkalmazza.

Belsőleg:
Gyulladásgátló, erős baktériumölő, gombaölő, összehúzó, vérzéscsillapító, hasmenés elleni szer. Az emésztőrendszer gyulladása esetén baktériumölő hatásával csillapítja a hajszálerek vérzését. Vértisztító.

Külsőleg:
Levelének vizes kivonata baktérium- és gombaölő hatású, ezért bőrbetegségek esetén alkalmazzák borogatás, fürdő és ülőfürdő, lábfürdő formájában. Kelés, fekély, ekcéma és akne esetében öblögető és borogató szer. Az aranyér bántalmait enyhíti ülőfürdő formában. Toroköblögetőként antibakteriális tulajdonságával gyógyítja a szájüregben megtelepedő baktériumokat. Szemcseppek és szemvizek alkotórészeként a gombapenész okozta szemgyulladások ellen alkalmas szer. A diókopáncs kivonata a napozókrémek alkotórésze. A dió zöld burkából (diókopáncsból) dióolajnak nevezett hajkencét és barna színű fapácot készítenek.

Keverékekben a következő növényekkel együtt:
Akne kezelésében: körömvirág, kakukkfű, útifű belsőleg teaként. Gombás bőrbetegségeknél: babérlevél, bazsalikom társításával belsőleg, teaként. Külsőleg: orbáncfű, apróbojtorján, orvosi zsálya, fűzfakéreg lemosásra, ülőfürdő alkalmazására. Pikkelysömör előrehaladottabb fázisa esetén: orvosi zsálya, izsóp társításával.

A diófa bármely részének, kivéve a termését, belső használata elővigyázatosságot, szakszerűséget igényel.
Juglon sejtkárosító hatása miatt huzamosabb használata nem ajánlott."

Maria Treben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.